Magam-rul

Ki vagyok én? Ide most Ady (Minden ember fenség...),vagy Karinthy  kívánkozna ,( Vagyok ,mint minden ember) de maradjunk a próza jól körülhatárolható koordinátái között. A kispolgári gondolkodásmód  sajátossága hogy a "senkit"  tevékenysége és lakóhelye (panelproli )  után  címkézik beoltott honfitársaink. A "valakit "pedig a kontraszelekciós társadalmi folyamat eredményeként létrejött hierarchiában betöltött szerepe szerint ítélik meg. (Drágám,az én fiam......) Mit is mondhatnék?  Vagyok,aki tehetségem és eddigi életem  hozományaként lehetek a jelenlegi konstellációban.  Az emberi humán erőforrás legalján tanyázó hulladék  Hullt időkben, mikor még nem feltörekvő országoknak nevezték a kifosztott gyarmatokat ,közmegegyezéses neve volt a dolgoknak.  Pária. A munkahelyi adatlapom  némi eufemizmussal udvarosként jelöli azt a munkakört amit betöltök.  A dolog pikantériája hogy  óvodában dolgozom, ahol láss csodát, a mai magyar valóságtól eltérően kitűnő emberek dolgoznak ,munkájukat odaadóan végző vezetők,  óvónők ,dajkák, szakácsok és csodálatos apró kis emberkék szaladgálnak körülöttem.. Hála és tisztelet járna nekik. Nem ezt kapják.
Nekrológokban szokták volt jelezni a megtett utat, mely az Igazsághoz vezet. Néhány mondat a múltról.
Tanultam kereskedelmet ,vendéglátást ,újságírást.A nyolcvanas években jelentkeztem a JATE jogi szakára, de felkészületlenségem okán  / nem adtam kenőpénzt  az akkori Fejér megyei führernek ,Takács elvtársnak, sem a néhány évvel később lebukott Felvételi bizottság jogi kiválóságokból álló tagjainak / eltanácsoltak.Kisírtam magam a lófaránál (jó szegediek  tudják miről beszélek), s Gorkij utasításait követve belevetettem magam az életbe. Tizenévesen betéve tudtam a magyar Irodalomtörténetet. Kicsiny gyermekkoromtól fogva olvastam. Faulknert,Stendhalt,Dosztojevszkijt,Kassákot, mindent . Dolgoztam karbantartóként , voltam szakács, felszolgáló,  üzletvezető, építési vállalkozó ,beteghordó ,szociális gondozó és antikvárius.  De  mindig mindenütt:  idegen a cowboyok  között.Tessék elképzelni azt a felszolgálót , aki szabadidejében  punk-bandában gitározik, amatőr színházban dramatizál és a vendégekkel Schopenhauerről értekezik. Otthon gyereket nevel. Na ugye!                                                Az  óvodában, ahol dolgozom, tiszta és rendezett az udvar. " Mindennap megtisztítom a vulkánjaimat. A majomkenyérfák hajlamosak a terjeszkedésre..Legyetek óvatosak a majomkenyérfával! Ezért minden reggel kitisztítom a krátereket."-mondta a Kis herceg.  A hatalommegosztási csatározások idején (mások rendszerváltásnak gúnyolják) építési vállalkozóként funkcionáltam. Egy szép napon besétáltam a Tanácsból Polgármesteri Hivatallá vedlett  épületbe. Egy általam felépített üzlethelyiség átminősítéstét szerettem volna elintézni. Nem ment ,nagyon nem ment. Felemlegettem ismeretségeimet, emlékeimet, mire a polgármester úr  javasolta, próbáljam meg egy irodával arrébb, ahol a hivatal jogásza, véletlenül hites felesége ügy-intézett . Harmincezer Ft, borítékban. Az aktus lezajlott, a hányinger kerülgetett. Isten az égben, de jó hogy nem lettem jogász!
  A hivatali népek osztódással szaporodtak, tartották a markukat. Megundorodtam magamtól, véget vetettem vállalkozó pályafutásomnak.Ők nem, a  városomban ez az embertípus vált emblémává. Polipként  hálózzák be a város életét. Pártokba tömörülnek, a koncon néha összekapnak, " bandaháborúkat "indítanak egymás ellen  cégvezetői posztokért,  pályázati pénzekért, céges megbízásokért .  A város egy nagy munkásszállóvá amortizálódott. Az én városom. S benne én. /acs.doc/ YouTube - Kicsi Nyúl - Nem kell gazdagság (feat. Mic-Sha)